HOME | DD
CounterShock — Magnus Vik Vs Donovan Kilborn
Published: 2017-06-13 14:34:26 +0000 UTC; Views: 216; Favourites: 2; Downloads: 1
Redirect to original
Description
A plakáton megadott információk alapján mindketten Gaia egyik északi kikötővárosába utaztatok. Mikor odaértek a Skuld nagykövete helyett egy faun fogad titeket a hajónál. – Kellemes napot. A nevem Danuta és ez itt a hajótok, ami a szigetre visz. – mutatott a mögötte lévő hajóra. – Kérem, az egész hajóút alatt tartsák minden végtagjukat a hajón, a vészkijáratok a fedélzet oldalán találhatóak, az ebédet minden nap 1-kor szolgálják fel. Ha bármi nemű kérdésük lenne, kérem azt jelezzék a legénység és a kapitány felé. Jó szórakozást és kellemes hajózást kívánok. – miután a faun viziutas kísérő megmutatta még, hogyan nem szabad használni a mentőcsónakokat és, hogyan belezzük ki teljesen az épp kifogott halat(és bárki mást) a faun távozott is a stégről, a hajó pedig útnak indult. Az út egy ideig teljesen zökkenőmentes volt. Az idő remek, a legénység vidám, a koszt… tűrhető. Igen ám… de hirtelen az első tiszt kiszúrt egy hajót a láthatáron. Fehér a zászló rajta és vadul integetnek nektek a hajón lévő emberkék. Elég kényes helyzet… mivel mostanában nagyon sok kalóztámadás történt a környéken… és mindegyiknél fehér zászlóval csalták magukhoz áldozataikat a banditák. De az is lehet valami nagy baj ütötte fel a fejét a másik hajón és csak ti segíthettek! A kapitánynak természetesen kötelessége volna oda menni a fehér zászló láttán és segíteni… de a legénység egy része nem rajong az ötletért. Így a döntés a tiétek! Menjetek oda kideríteni mi a szitu, vagy győzzétek meg a makacs kapitányt és legénysége segítőkészebb részét, hogy menjetek tovább. Akár hogy is döntötök jó lesz sietni!
Related content
Comments: 43
Üdv! Szép kis morális dilemmát kaptunk 
👍: 0 ⏩: 1
Helló
Magnus a korlátnak nekidőlve merengett. Társával nem sokat beszélt eddig, csak bemutatkozott. Borzasztó furcsán érezte magát, hogy egy olyan hajón utazik, ahol nem ő a kapitány. Majd hirtelen felfigyelt arra a hajóra, amit az első tiszt észrevett. Gyors léptekkel átment a hajó túloldalára, onnan vizslatta a másik hajót.
👍: 0 ⏩: 1
Donnie nem erőltette a társalgást, ő sem volt túl bőbeszédű az elején. Eddig csak néhányszor hajózott, de az alapfogalmakkal tisztában volt, amivel nem, azt próbálta gyorsan megtanulni. Épp a matrózok között foglalatoskodott valamivel, mikor észrevette Magnus gyors lépteit. Egy ideig csak figyelte, hogy mi történhetett, majd közelebb ment és szemügyre vette a hajót.
- Úgy tűnik, bajban va...
Ekkor csaknem fejen találta egy üres rumosüveg, azonban elég jó reflexei voltak, hogy kitérjen előle. Meg se szólalhatott, már tartott is felé egy dühös matróz.
- Majd leszel te mindjárt bajban, te szárazföldi patkány, hát hol hordod a füledet??? Nem hallottál még róla, hogy vesznek oda a bátor tengerészeink az ilyen széplelkű agyalágyultak miatt??? Eszetekbe ne jusson a közelükbe menni!
Donnienak eltartott egy darabig, amíg felfogta, miért teremtették így le. A legénység többi tagja között is egyre nőtt a zúgolódás. Felvonta a szemöldökét és a tengerészre nézett.
- Ne ordíts, mert még odaát is meghallják. - bökött az idegen hajó felé a fejével, aztán visszafordult, a matróz kitartóan tovább morgott mögötte. Donnie hunyorítva nézett a távolba, elég éles látása volt, de azt nem tudta kivenni, végülis igaza volt-e a matróznak. Társa felé fordult.
- Mit gondolsz?
👍: 0 ⏩: 1
- Nos, egy távcsőnek örülnék - felelte. Épp mellettük sietett el egy tiszt, akitől könnyen elemelte a távcsövet a férfi. Belenézett, majd odaadta Donovan-nak. - Egyelőre nem úgy néz ki, mintha támadni akarnának. Az ágyúk sincsenek még megtöltve. Viszont első ránézésre nem láttam külső jelét annak, hogy nagy bajban lennének. Keresztbe fonta kezét és elgondolkodott egy pillanatra. Az egyre erősödő hangzavar se zavarta meg.
- Egy próbát talán megér. Ha pedig kalózokkal van dolgunk, akkor remélem ismerem őket - nézett társára.
👍: 0 ⏩: 1
Mialatt Magnus beszélt, alaposan szemügyre vette a hajót. Azt tisztán látta, hogy nem süllyed, nem ég, és az emberek mozgásából ítélve nincs túl nagy felfordulás sem.
- Nézzük meg közelebbről. ...Ismersz kalózokat? - fordult a férfi felé érdeklődő arccal. - Jack Ocean neve nem ismerős véletlenül? - kérdezte csak úgy látszólag mellékesen, egy személyes ügy miatt.
A kapitány ezalatt kiadta a parancsot, hogy váltsanak irányt és tartsanak a hajó felé, erre csaknem zendülés tört ki a hajón, a legénység két pártra szakadva védte az igazát.
👍: 0 ⏩: 1
- Jack Ocean? - elhallgatott egy pillanatra. - Hm ... igen-igen, - felelte, miközben a másik hajót figyelte, hátha kiszúr valamit - volt időm megismerkedni a helybéli kalózokkal és kereskedőkkel.
Eközben a legénység hevesen tiltakozott. Néhányan kést vagy kardot szorongattak, már-már nekiestek volna a másiknak. Egy párosnak sikerült is összeverekedniük. Addig-addig gyűrköztek, még a korlátnál nem kötöttek ki, ahol a nagyobbik matróz kilökte társát a tengerbe.
👍: 0 ⏩: 1
Donnie a korlátba kapaszkodott, mikor meghallotta a nem egészen egyértelmű választ, mert hosszú idő után ez volt az első dolog, ami a nővére apjának nyomára vezethetett. Már-már megfeledkezett a jelen helyzetről, amikor a zajszint túllépte a tűrésküszöbét. A konfliktus hihetetlenül irritálta. Amikor a matróz a tengerbe esett, ellökte magát a korláttól.
- Ha tudod, hol lehet, később mondd el, kérlek. - szólt oda Magnusnak menet közben, mialatt a tengerben kapálódzó tengerész felé hajította az első vízen lebegő alkalmatosságot. Tovább nem is időzött nála, gondolván, hogy egy matróz csak tud talán úszni. Ellenben az előbbi egyre növekvő indulatát kihasználva a tömeg közé rohant. Hirtelen egy az egész hajót megrengető energialöketet lehetett érezni, ami azért rendesen mellbe vágta az embert, a víz pedig erősen hullámzott alattuk. Beállt a döbbent csend, mindenki Donnie felé nézett, aki farkasalakban állt a tömeg közepén, dühösen fújtatva, a fogai között szorítva egy kést, amit egy támadó kezéből téphetett ki. Még mindig mágikus tér vette körül, a levegő vibrált körülötte. Kisvártatva kiejtette a kést padlóra.
- Most, hogy mindenki elhallgatott, megbeszélhetjük civilizált emberek módjára. - megvolt az a képessége, hogy állatként is az emberi hangján beszéljen, de ez a kijelentés így is kifejezetten szarkasztikusan hangzott tőle ebben a formájában. - A javaslatom a kövezkező: egy csapat a társammal és velem együtt csónakra száll és utánanéz a hajónak, a maradék itt marad és felkészül az esetleges támadásra vagy vészhelyzetre. Amit mi minden lehetséges módon megpróbálunk megelőzni. Persze, ha a társam is egyetért, mert ilyen zajban sajnos nem tudtuk ezt előre megbeszélni. - mondta most már teljesen higgadtan, alakot váltott, és immár emberként nézett Magnus felé, várva a választ.
👍: 0 ⏩: 1
A férfi csak bólintott majd a verekedők fele nézett. Épp csak egy pillantást vetett a matrózra, amikor érezte, hogy nekiesett a korlátnak. A döbbenet kiült az arcára, de csak egy pillanatra.
- Jól van! - belépett a tömegbe - Akik itt maradnak, azok szedjék össze a fegyvereiket, készüljenek az ágyúk megtöltésére! Továbbá kérek egy pár őrszemet - majd felmutatott az árbocokra. - A többiek pedig jöjjenek utánunk! - majd elindult, hogy leeresszék a csónakot.
A legénység egy kicsit zúgolódott, de nagyjából kiosztották egymás között a feladatokat. A csónaknál maga a kapitány várta őket. - A csónak készen várja magukat. Vigyázzanak rá!
👍: 0 ⏩: 1
- Köszönjük. - mondta Donnie immár teljesen visszafogodtan és higgadtan a kapitánynak, miután az kiadta nekik a csónakot. Mielőtt beszállt, még visszanézett, hogy épségben kihúzták-e a vízbe esett tengerészt, vagy nem tett-e kárt valakiben a lökéssel, de láthatóan mindenki rendben volt. Belépett a csónakba, majd meggyőződött róla, minden nála van-e, amire szüksége lehet.
👍: 0 ⏩: 1
Magnus is beszállt a csónakba, majd egy evezőt a kezébe vett. Megvárta még a matrózok beszállnak és elfoglalják helyüket. Kardjukat kezük közelében tartották. Magnus megszámolta hányan vannak, velük együtt hatan voltak. - Mehetünk - szólt egy tetovált férfi, és a kezébe kapott ő is egy evezőt. Magnus csak bólintott, majd elkezdtek evezni.
Egész gyorsan haladt a csónak, minél közelebb értek, annál inkább hallani lehetett a másik hajó legénységének kiáltozását.
👍: 0 ⏩: 1
Donnie egy kicsit félrehúzódott a társaságtól, és valamivel piszmogott a csónak végében. A kezében egy apró fémtárgyat tartott, a másik tenyerét pedig a csónak oldalára fektette és mereven nézett maga elé elfordulva a többiektől. Mikor befejezte a fura műveletet, visszafordult feléjük.
- Emmeg mi vót? - súgta az egyik matróz a mellette ülőnek, az meg csak a vállát vonogatta.
A fiú a hajó felé nézett. Ő afelé hajlott, hogy valóban bajban vannak, de nem mert volna rá megesküdni. Ha kalózok voltak, nagyon jól játszották a szerepüket.
👍: 0 ⏩: 1
Magnus továbbra is evezett, nem kérdezett semmit. - Hahó! Kik vagytok? - kiáltott rájuk a legénység egy tagja mikor már elég közel voltak. A legénység csak kiáltozott és integetett, de valaki leeresztett nekik egy kötelet.
A csónak enyhén nekicsapódott a hajó oldalának. - Lássuk mi a helyzet - Magnus felállt és felmászott a kötélen. Egy matróz kinyújtotta a kezét, hogy segítsen neki - Gyere barátom! - majd felhúzta a vörös férfit.
👍: 0 ⏩: 1
Donnie azonnal utána akart kapaszkodni, azonban még mielőtt megragadta volna a kötelet, beszédhangokra lett figyelmes. A hajó belsejéből jöttek. A fiú rátapasztotta a fülét a hajó oldalára, amíg Magnus mászott a kötélen. A hajóhoz csapódó hullámok csobogása elnyomta a hangokat, így csak foszlányokat értett belőle.
- ... a kapitány lánya ... megmarad? ... lázas, félrebeszél ... a kapitány ... már csak a csoda ... biztos, hogy ezen a hajón van a ... magam jártam utána ... élve kellenek ... ha lelepleződünk? ... nem hagyunk hírmondót ...
Magnust odafenn igencsak furcsa látvány fogadta. A matrózok szabályos egyenruhákban feszítettek a fedélzeten, tényleg teljesen rendben volt a külsejük, az egyik például a gaiai flotta díszegyenruháját viselte, a fejét pedig a politikai pártatlanság nevében Yggrdrasia zászlajával kötötte át. Egy másik már láthatóan elkötelezett ködbéli volt, csak épp nem volt ideje összevarrni a zubbonyán a véres szélű szakadást, ami nyilván akkor keletkezett, mikor legutóbb átszúrták a szívét. Ahhoz képest egész jó bőrben volt. Egy harmadik erősen oldalba lökte a társát, amikor az nem állt szabályos vigyázzban, aki annyira komolyan vette a feladatot, hogy közben feldöntött egy puskaporos hordót, amiből mázsaszámra ömlött ki az állami kincstár egy jelentős hányada. Donnie, aki ekkor ért fel a kötélen, már csak azt remélte, hogy Magnus tényleg olyan jól ismeri a kalózokat, mint állította, különben nem lesz egy életbiztosítás ez a hajóút.
👍: 0 ⏩: 1
Érdekes. Roppant érdekes. Ismerős arc után kutatott, de közben alaposan megfigyelt minden kis apróságot. Addig meg nem szólalt még meg nem látta a kapitányt. Épp a hajó aljáról jött fel. Hosszú fonott szakálla volt, komor tekintettel tekintett az újonnan érkezettekre. A legénységhez hasonlóan, ő is egyenruhát viselt.
- Barbaros! - tárta szét karját Magnus, mintha egy régi jó ismerőssel találkozott volna. - Jó látni téged!
- Phobos? - kérdezte meglepetten a kapitány. - Az a Phobos? - indult meg a férfi felé, de nem lehetett az arcáról leolvasni, hogy ennek örül vagy sem. Kezét ráztak, majd ránézett a többiekre. - A barátaid ... gondolom?
👍: 0 ⏩: 1
Donnie feszült figyelemmel nézte, ahogy a kapitány Magnus felé halad, és csak akkor lélegzett fel valamennyire, mikor látta, hogy a két férfi jó ismerősként köszönti egymást. Ha az arcukról nem is lehetett leolvasni, hogy s mint állnak egymással, az érzelmeikből próbált elkapni valamicskét. Egyelőre nem tapasztalt semmi fenyegetőt, így közelebb lépett és bólintott Barbaros kérdésére.
- Úgy láttuk, bajban vannak. - mondta nem túl tolakodóan, de azért enyhe célzatossággal, hogy kiderítse a szándékaikat. Az előbbi beszélgetés foszlányaiból ítélve szinte biztos volt benne, hogy most nem egy szokványos fosztogató támadásról van szó.
👍: 0 ⏩: 1
- Áh igen. - felelte Barbaros szűkszavúan. - Volt egy kis ... problémánk. Tudjátok valami egzotikus betegség, amitől először mindenki megijed, majd kiderül, hogy semmiség. Épp visszafele tartottunk utunkról. Kezdte kényelmetlenül érezni magát a kapitány.
A matrózok, akiket magukkal hoztak furcsán néztek egymásra, majd pusmogni kezdtek. Magnus rájuk nézett, majd Barbarosra. - Remélem az árunak semmi baja - hátratette a kezét. - Megmutatnád esetleg? Tudod az utóbbi időben megbíztak azzal, hogy ellenőrizzem az árukat, ha szükséges - hazudta, majd fejével a másik hajóra biccentett.
- Persze-persze - felelte Barbaros egy kis idő után, majd lehajtott fejjel elindult. Magnus intett Donovannak, hogy jöjjön vele.
👍: 0 ⏩: 1
Azonnal összerakta a képet. Egy percet sem vesztegetett, elindult a két kalóz után. Út közben vetett egy pillantást a négy matrózra, akik a kalózok társaságában voltak kénytelenek maradni, de nem féltette őket. Nem tartotta valószínűnek, hogy az "egyenruhások" kárt tesznek bennük, és bár nem tudtak róla, de mindannyian mágikus védelem alatt álltak a csónakkal együtt. Mialatt lefelé baktattak a lépcsőn, és kellőképpen eltávolodtak a legénységtől, Donnie a kapitány mellé lépett, és az arcát fürkészte.
- Mennyi ideje tart? - kérdezte halkan. Látszott rajta, hogy mindenféle kényszer nélkül is készséggel megteszi, amit tud.
Odafönn a két csapat igencsak bizalmatlanul méregette egymást, de egyik sem kapott semmilyen parancsot a másik táborral kapcsolatban, így egyelőre megvető pillantásokban merült ki a kölcsönös antipátia.
👍: 0 ⏩: 1
Barbaros rá sem nézett a férfira, csak ment lefele. - Két hete jelentek meg az első jelek. Először csak hánytak, aztán belázasodtak, ... Idegességében nyelt egyet a kapitány, majd többet nem szólt.
Magnus Donovan és a kapitány mögött sétált. Mikor leértek a raktérbe félhomány fogadta őket, annak ellenére, hogy nappal volt. Csak a rácsokon sütött be a nap. A raktér meg volt pakolva különféle méretű ládákkal, hordókkal. Néhány üveg szét volt dobálva.
A kapitány odament a ládákhoz, majd rájuk mutatott. - Itt van egy részük. Ékszerek, fegyverek,cukor és alkohol. Voltak gyümölcsök is, de megromlottak.
👍: 0 ⏩: 1
Donovan nem igazán döbbent meg az áru láttán, mintha hozzá lenne szokva, hogy hasonló ügyletek szemtanúja legyen. Viszont a kapitány feszültségét egyre erősebben érezte. Miközben az áruval foglalkoztak, egyszercsak kicsapódott egy raktérbe nyíló ajtó, és a legénység egy tagja rontott be rajta. Körbe sem nézett, ki van még a szobában, csak Barbaroshoz rohant.
- Nem tudunk mit csinálni vele, kapitány, már nincsen magánál. Estére vége lesz, ha így marad.
A kalóz csak akkor vette észre, hogy a kapitány nincs egyedül. El is vörösödött a szakálla alatt, és hátrébb lépett.
Donnie ezalatt nézte pár pillanatig az ajtót, majd meg sem várva, hogy valaki szóhoz jusson, észrevétlenül arrafelé indult.
👍: 0 ⏩: 1
Barbaros először ledöbbent, minden vér kiszaladt az arcából. Vágni lehetett a levegőben a feszültséget. A kalóz, Ed is megérezte, hogy most nagyot kapna, ha nem lennének vendégek. Barbaros visszafojtott hangon felelt - Menj fel és ne is lássalak! Ed gyorsan, mielőtt a kapitány meggondolná magát lelépett.
Magnus felfigyelt Donovanra, de nem szólt semmit. Keresztbe fonta a karját, majd Barbarosra nézett - Figyelek.
A kapitány vett egy mély lélegzetet - Badarság. Rázta a fejét. - Aha - felelte Magnus. - Inkább mesélj barátom. Remélte, hogy ki tud húzni belőle valamit, és addig is feltartja a kapitányt.
👍: 0 ⏩: 1
Donovan úgy surrant be az árnyékba burkolt mellékajtón, mint egy igazi éjszakai lopakodó, és hálás volt Magnusnak, amiért próbálta elterelni a kapitány figyelmét. Hang nélkül húzta be maga után az ajtót. Odabenn még sötétebb volt, de a látása az állatokéhoz hasonlóan működött, így kivette a két alakot a kis kabin sarkában. Egy másik kalóz kuporgott egy fiatal lány ágya mellett, és fütyörészett valami kalózdalt. A lány épphogy csak lélegzett.
Amint Donnie belépett, a férfi felkapta a fejét, és azon nyomban fegyvert szegezett neki.
- Ki a nyavalya vagy te?! - kiáltott rá.
Donnie feltartotta a kezét. Félt, hogy ez a kiáltás elárulja, de kintről semmi mozgást nem hallott.
- A kapitány küldött. - hazudta szemrebbenés nélkül. - Gyógyító vagyok, engedj oda a lányhoz.
A kalóz egy pillanatra elbizonytalanodott, de aztán közelebb lépett hozzá, és a torkának szegezte a fegyvert.
- Előbb bizonyítsd be. - kiáltott rá újra. A mágusnak gyorsan kellett cselekednie. Bár az altatómágia nem tartozott a specialitásai közé, de az alapjait tudta, és ez most jól jött ebben a vészhelyzetben. Kimondta a megfelelő igéket, bár csak annyit ért el, hogy a kalóz megtántorodott, és erős fáradtság fogta el. Ezt kihasználva gyorsan a lány mellé lépett, hogy megvizsgálja. Rövidesen látta, hogy az utolsó percben érkezett. Egyik kezét a lány fejére, a másikat a szíve fölé tette, és már csak azt remélte, hogy nem ront rá valaki, mielőtt végez. A kezei hamarosan zöldes lámpásként kezdtek világítani, a lány arcába pedig kezdett visszatérni az élet.
👍: 0 ⏩: 1
Magnus addig győzködte, még töredékesen, de elmondta a történteket. Már indult volna a lányához, amikor észrevette, hogy a másik férfi eltűnt. - Úgy emlékszem ketten voltatok - nézett körbe. - Nagyszerű megállapítás - felelte Magnus.
Barbaros vetett egy pillantást a szoba fele, ahol a lánya volt, és hirtelen megindult. Mielőtt benyithatott volna Magnus lefogta. Nem tudta mit csinál bent Donovan, de nem akarta, hogy rosszabb legyen a helyzet.
- Engedj! - kiáltotta indulatosan Barbaros, de Magnus nem engedett. - Csak ha szépen mész be!
👍: 0 ⏩: 1
Hallotta a közeledő lépteket, ezért minden erejét beleadva erősített a varázslaton. A párbeszéd foszlányait hallva tudta, hogy a versenytársa most talán épp az életét menti meg azzal, hogy megfékezi a dühös kapitányt. Mire benyitottak, a mágus sápadtan, lehajtott fejjel támaszkodott az ágy szélére, egyelőre nem igazán bírt megmozdulni. A kalóz akkor kezdett magához térni a kábulatból. A lány pedig, mint aki egészséges délutáni szunyókálásból ébred, piros arccal, pislogva, csaknem mosolyogva bámult ki a párnái közül.
👍: 0 ⏩: 1
Ahogy Magnus kérte, szépen nyitott be a kapitány. Majd teljesen ledöbbent. Magnus a vállai között lesett át, hogy lássa mi történt.
Barbaros megszólalni nem tudott. Lehetetlen. Szaporán pislogott, majd odarohant a lányához, megölelte, mintha így akarna meggyőződni, hogy tényleg meggyógyult. - H-hogyan? - kérdezte, majd Donovanra nézett.
👍: 0 ⏩: 1
Ő épp azzal volt elfoglalva, hogy összeszedje magát valahogy, de végül egész emberi hangon szólalt meg.
- Gyógyító vagyok. - mondta egyszerűen, majd a lányra nézett, mintha ő is meg akarna győződni róla, hogy jól van.
👍: 0 ⏩: 1
Barbaros úgy nézett rá, mintha nem hinné el a történteket. - Hogy tudnám ezt meghálálni? - kérdezte, miközben lánya vállát fogta. A lány meg sem szólalt, ő maga is még emésztette fel ezt az egészet, de láthatóan örült.
Magnus az ajtófélfának támaszkodott, félmosollyal az arcán. - Szép munka - bicentett Donovannak.
👍: 0 ⏩: 1
Donnie felnézett Magnusra hasonló félmosollyal, feltápászkodott az ágy mellől, megállt mellette és bicentett. - Köszönöm a segítségedet. - tisztában volt vele, hogy nélküle nem jött volna össze. Aztán Barbarosra nézett. Alapesetben nem kért volna semmit, de most az a különös helyzet állt fenn, hogy tényleg volt valami, amire szüksége volt, és azt a kalóz megadhatta. Nem akart képmutató lenni, így kertelés nélkül kimondta. - Információkkal Jack Oceanről. Személyes ügyben keresem. - tette hozzá, egyértelműsítve, hogy nem akarja a hatóságok kezére adni a társukat. Félig a kapitánynak, de félig Magnusnak is címezte a dolgot, hiszen mindketten tudhattak olyat, amit ő nem. Viszont most nem akarta sürgetni a kapitányt, ezért hátrébb húzódott.
(Azt hiszem szükséges mellékelnem egy kis infót, aztán használd egészséggel
👍: 0 ⏩: 1
Barbaros felállt, majd lányát megkérte, hogy menjen fel. Egy pillanatra elgondolkodott. - Amikor utoljára hallottam felőle, épp kihajózott innen. Nagy valószínűséggel nem tartózkodik a környéken. Rápillantott Magnusra. - Te biztosan elboldogulsz idegen vizeken. Egy kis szüntet hagyott. - Biztos megint felszabadít egy gálya rabszolgát - el mosolyodott a gondolatra. - Vén bolond - fűzte hozzá az orra alatt.
👍: 0 ⏩: 1
Donnie a padlót nézte és bólintott. Tű a szénakazalban, gondolta enyhén szomorkás arckifejezéssel, de aztán ő is halványan elmosolyodott. - Ezek szerint jól ismeri. Ha mégis feltűnne valahol, kérem, üzenjen nekem. - egy pillanatra elgondolkozott, hogyan tudná őt bárki is elérni, mivel a tartózkodási helyüket nem árulhatta el senkinek. Minden porcikája ellenezte, hogy ezt a megoldást válassza, de úgy tűnt, ez a legkézenfekvőbb. - Samuel Blackwoodon keresztül megteheti. Őt biztosan ismeri. - mondta fojtott hangon. Samuelt, a casteli kikötő egyik leghírhedtebb kereskedőjét szinte mindenki ismerte. Kifejezetten szívesen üzletelt illegális áruval, ami a kalózok között is elterjesztette a hírét. Ő maga a legkevésbé sem akart vele közösködni, de ez az ügy most fontosabb volt.
👍: 0 ⏩: 1
Barbaros Donovan arcát látva, a férfi vállára tette a kezét - Aggodalomra semmi ok, nem hiszem, hogy lehetetlen feladat előtt állnánk.
Magnus felfigyelt a Blackwood névre. - Nincs véletlenül köze a ködbéli Blackwood családhoz? Tudta, hogy van egy ág, ami levált és szívesebben foglalkozott kereskedelemmel vagy bármi mással, minthogy medve lovas legyen. - A legénység úgyis a főváros környékén tartózkodik. A navigátoromnak tudunk üzeni, majd ő felkeresi a célszemélyt.
Barbaros már indult is az ajtó fele - Akkor kerítek egy madarat, ami megviszi az üzenetet.
👍: 0 ⏩: 1
Ismét biccentéssel és halvány mosollyal köszönte meg a biztatást. Nem gondolta, hogy ilyen hamar segítséget kap.
- Egyelőre nem feltétlenül szükséges belevonni Blackwoodot. Jackről úgysem tud semmit. Csak azért említettem, mert rajta keresztül kapcsolatban tudunk maradni a későbbiekben is. De ha gondolja, hogy szükséges... - mondta kicsit tétován, amikor a kapitány megindult az ajtó felé, aztán Magnusra nézett. - Amennyire én tudom, nemesi családból származik, de nem használja a címét. Meglehet, hogy ugyanarról a családról van szó. Ismered őket?
👍: 0 ⏩: 1
- Biztos hallott már rólunk, Barbarosról meg pláne, de nem árt ha tudja, hogy a későbbiekben hasznos lesz. Vett egy mély levegőt. - Értem... Nos adtak nekem egy kis birtokot, jómagam is ködbéliként születtem. Úgyhogy egész jó kapocslatot ápolunk, ameddig nem történik baj.
👍: 0 ⏩: 1
- Ez mondjuk igaz. - egyezett bele az üzenetbe, majd bólintott. - Érdekes egybeesés. Ő tudtommal nem tartja a kapcsolatot a családdal.
👍: 0 ⏩: 1
- Gondolom nem tudnának sok mindenről beszélni - morfondírozott.
Fent a fedélzeten már várta őket Barbaros, egy madárral a vállán. - Nos akkor mi legyen az üzenet?
Szerencsére a legénység is egyben maradt, nem is volt érezhető az a feszült hangulat, mint mikor megérkeztek.
👍: 0 ⏩: 1
Odafenn megnyugodva állapította meg, hogy a legénység is példás módon kezelte a helyzetet. A kérdésre gondolkozva nézett maga elé, majd papírt és pennát vett elő.
Ha Phobos vagy Barbaros kapitányok valamelyike, vagy az ő megbízottjuk keresne, értesíts. LN ügye, működj együtt velük, - itt megállt a kezében a penna, de aztán hozzátette: - kérlek. DK
Többet nem írt, a bizalmi szintje láthatóan alulról verdeste a nullát Sam esetében. Nem tekerte össze a papírt, csak feléjük nyújtotta.
👍: 0 ⏩: 1
Magnus elvette a papírt, majd feltekerte és fekete szalaggal átkötötte. Átadta a kis tekercset Barbarosnak, aki felerősítette a madár lábára, majd elengedte, és a madár elrepült. - Piszok okos - jelentette ki Barbaros.
👍: 0 ⏩: 1
- Nem kétlem. - mondta félmosollyal, miközben nézett utána, majd visszafordult feléjük. - Köszönöm.
👍: 0 ⏩: 1
Magnus csak megvonta a vállát - Neki köszönd főképp - biccentett Barbaros fele. Rátámaszkodott a korlátra, majd fújt egyet. - Nos, azt hiszem ezzel a feladattal is megvolnánk.
👍: 0 ⏩: 1
Bólintott. - Lassan vissza is indulhatunk a hajóra, ha nincs más elintéznivaló. A legénység remélhetőleg még nem esett egymásnak. - pillantott a saját hajójuk felé félrehúzott szájjal.
👍: 0 ⏩: 1
- Nem hiszen, hogy félteni kéne őket - ellökte magát a korláttól, majd elindult a csónakjuk felé. Amikor meglátta, hogy rájuk vár a legénység, csak biccentett nekik, hogy indulhatnak. Barbaros látva, hogy épp távozni készülnek utánuk ment, hogy elköszönjön.
👍: 0 ⏩: 1
- Minden jót, és köszönöm. - mondta Donnie Barbarosnak barátságosan, amikor az odajött hozzájuk elköszönni. - Remélem, még találkozunk.
👍: 0 ⏩: 1
- Hagyjuk barátom - paskolta meg a férfi vállát Barbaros. - Jó utat és szerencsét - emelte fel a kalapját. - Úgy legyen kapitány - mosolyodott el Magnus, majd kezet fogtak, még a legénység visszamászott a csónakba.
👍: 0 ⏩: 1
Donnie sokáig nézte a csónakból a távolodó hajót, közben kavarogtak a gondolatai. Legfőképpen azon járt az esze, hogy nem volt hiábavaló nevezni erre a versenyre, bár még koránt sincs vége. A viadal feladatai mellett talán a saját személyes küldetéseik beteljesítéséhez is közelebb jutnak így. Kíváncsian várta, mi vár rájuk a továbbiakban. (valaki mondja meg neki, hogy csak egy laza kis földi pokol xD poén így visszaugrani az időben)
👍: 0 ⏩: 0