HOME | DD

Description
Úúúúristen... hátőőő. Próbálok így hajnali egykor összeszedni egy normális leírást, de az a helyzet, hogy ma nekem még egy commissionnel is foglalkoznom kellett volna és egy levélre válaszolnom, amit nemsokára megteszek, de... jött az ihlet. És nem tudtam 'nem most rögtön' befejezni. XD Szóvak előre is bocsánat annak a drága jó léleknek, akit megvárattam. :/ Kész csoda, hogy még nem küldött el melegebb éghajlatra a lustaságom és feledékenységem miatt...

Na, szóval... mint ígértem, közzéteszek egy újabb RP-t, amit Azzal folytattam le, közvetlenül a második kör után, DE még a harmadik kör kezdete előtt. (Fontos abból a szempontból, hogy itt még megvolt az ezredes bögréje...khmm... még.)

Hátterek terén még mindig borzalmasan állok, de most nem is azon van a hangsúly. Mint a játék végén kiderül, Azz teljesen máshogy képzelte el ezt a jelenetet, miszerint kicsit... közelebb állnak egymáshoz, de addigra már elkezdtem a rajzot, szóval ez így marad!! XDDDD

Annyi kis pillanat ragadt még meg a fejemben, de most csak erre volt energiám. Talán a későbbiekben azok is meg lesznek rajzolva.

---------------

Zelena: Üdv ezredes. Jöttem megint beszélgetni. - gonosz vigyor kíséretében csukta be az ajtót maga után.

Azz: Csak nem bánt a tudat, hogy kiestél? - közömbös.

Zelena kissé sértődött grimaszt vágott le ennek hallatán - Direkt raktatok vele össze, igaz? - összefonta maga előtt a karjait és megvető pillantással illette az ezredest.

A férfi belehörpintett a poharába, nyelt egyet - A sors iróniája.

- Jah, majd biztos - beleharapott az ajkába, hogy visszafojtsa a szitkozódást, majd mély levegőt vett és előhalászott egy kimondottan hosszú listát a táskájából. Nevek álltak a papíron - Ismersz rajta valakit? - kérdezte sokkal tárgyilagosabban és az ezredes kezébe nyomta a listát - Mágusok, állítólag a legerősebbek Gaiában. - kezdte magyarázni, mert tudta, hogy a férfi úgysem fog válaszolni, amíg meg nem tudja, hogy mire kell neki - Találkoznom kell a legjobb gyógyítóval.

Azz nézte a listát. - Igen, ismerek párat. Arra vagy kíváncsi hol találod? Mellékesen megjegyzem, akik gyógyítanak, nem fognak rajongani érted....

- Van jobb ötleted? - vette oda undok hangnemben, aztán emlékeztette magát arra, hogy annak érdekében, hogy eredményes beszélgetést tudjon lezavarni, 'normálisan' kell viselkednie. - Nem tudok mást csinálni - Övéről leakasztott egy üres pergamentekercset és az ezredes asztalára nyomta tenyerével, hogy kiegyenesítse, bár ez inkább úgy nézett ki, mintha mérgében csapkodna. - Én sem rajongok a mágiájukért - orrán ráncok rajzolódtak ki, mintha valami mérhetetlenül nagy bűz ütötte volna meg az orrát, holott csak rossz emlékek jutottak eszébe. Előkotorta az írószereit is. Most kérés nélkül ült le oda, ahol Azzedar még Castelbe érkezésekor hellyel kínálta. Fölösleges volt kerülgetnie a dolgokat és udvariaskodni, mindketten tudták, miért van itt. - Segítesz vagy sem? - lesütötte szemeit és kissé szégyenlősen a pergamenre bámult. Megalázó volt pont tőle kérni ilyesmit, de nem volt más választása.

Nem ült le, inkább járkálni kezdett. A nő hálás lehetett, hogy a sarkantyú nem volt rajta, hogy idegesítse annak csendülése. Elgondolkodott, közben ismét beleivott a bögrébe. Egy erős mágus akár ki is csinálhatja ezt a szerencsétlent, ha nem tetszik neki a nő aurája. Másrészt ismert párat, akik a birodalom túlvégében táboroztak. Minél messzebb küldi, annál jobb (annyira imád téged XDD) - Szóval Mas'car egészen délen lakik, Arnhar erdejében. Az ott élő elfek bölcse. Legalább 3000 éves lehet, de alig látszik rajta, hiszen elf. Ha a környékre érsz, hallani fogsz róla, más kérdés beengednek-e az erdőbe. Razanas valahol az Ezüst tó környékén telepedett le, van ott egy kis falu, Eldonland. ..

Vadul körmölni kezdett és mindent lejegyzett, amit csak hallott a félelftől. Már jó pár név és hely töltötte be a papírt, amikor valami szöget ütött a fejében.
- Nathan erős mágus? - kérdezte őszinte kíváncsisággal. A casteli könyvtárban látta a fiú nevét a bejegyzett varázslók listáján, de a magasan képzett mágusok jegyzékében már nem volt benne. Lehetséges, hogy talán amiatt, mert féldémon. Kinézte azt is belőle, hogy túl szerény ahhoz, hogy beismerje, mekkora ereje is van igazából. Nem tudta, hogy az ezredes mennyire ismeri Nathant, de ha már tavaly is részt vett a versenyen, akkor valószínűleg többet tud a fiúról, mint Zelena.

Megállt, a kérdés meglepte. - Nathan még csak most lesz harminc. Van ereje, de korántsem akkora, hogy erősnek mondható legyen. - visszagondolt arra, mennyire megviselte az is, mikor a lelkébe tettek utazást. Úgy érezte, a srác még fiatal ahhoz, hogy komolyabb erőket birtokoljon.

- Akkor hogyan nyert tavaly? - folytatta a kérdezősködést. Nathan ezt nem akarta elmesélni neki, pedig szóba került köztük is. Bár igazából mindegy is... Ha a fiúban nincsen annyi erő, hogy meggyógyítsa Terezát, akkor fölösleges többet foglalkoznia vele... Ujjait lassan végighúzta a papíron, hogy megnézze, megszáradt-e már a tinta. Nem nézett fel, úgy várta a választ.

Azz felsóhajtott - Ügyes volt, állta a sarat. Túlélt veszélyes dolgokat, tény. De... - elhallgatott. Nem akarta elmondani, hogy segítséget kért Nathantól, és a gonosz énje úgy hazavágta, hogy csak nyekkent. Magába nézett, és kereste a szavakat. - De te is érzed, hogy nem ér fel olyanokkal, akik több évszázada űzik a szakmát.

Az asztalra könyökölt, állát a tenyerének támasztotta és úgy morogta - Igen, éreztem - szeme sarkából látta, ahogy az övén egyik kristályos erszényéből éles fény szűrődik ki egy másodpercre. Idegesen forgatta szemeit. Nem kellett ahhoz a kristály, hogy tudja: hazudik magának. Jó pár varázslót ismert már szerte Esrasban, de még sosem találkozott egyetlen lélekmágussal sem Nathanen kívül. Nem tudta, hogy mire képesek, a könyvek pedig kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy jobban megismerhesse a mágiájuk mibenlétét. - Meddig engeditek, hogy a szálláson maradjak? - morogta bele a tenyerébe, elhessegetve fejében az előbbi gondolatokat.

Mintha látott volna valami villanást a nő táskájából, de nem tette szóvá. Kiitta a bögre tartalmát, s odament ő is az asztalhoz, majd letette. - Amíg a verseny tart. - maga sem értette miért nem azt mondja, hogy van még egy napod elmenni.

- Értem - mondta kissé vontatottan. Így már könnyebben tud előre tervezni. Még ha Nathan segíteni is tudna neki, mindenképp meg kell várnia a verseny végét. Nem kérhet most tőle semmiféle szívességet, mert addig ki tudja, milyen feladatokkal bízzák még meg őt. - Akkor szerintem még egy darabig boldogítani foglak titeket - széles vigyor terült szét az arcán.

Azz nem igazán értette, hisz most tájékoztatta pár neves mágus hollétéről - Mi okból?

- A másik ezredes megengedte, hogy szaglásszak a könyvtáratokban kicsit - mondta nemes egyszerűséggel - Nem elég mágusokat keresnem, a gyógymódot is meg kell találni hozzá.

Azz elhúzta a száját. Arlen túl készséges. Vajon ha Zelena pasi lenne, akkor is így ajánlkozna? - Aha...

A férfi arckifejezését látva ártatlan szemekkel pislogott vissza rá. - Csak nem megint rossz kedvedben kaptalak el, ezredes? - kicsit előrébb hajolt - Gondoltam örülni fogsz annak, hogy ilyen hamar röpültem a versenyből. Mitől félsz? Azt hiszed még mindig, hogy vérontást fogok rendezni a városkádban? - lehúzta ujjáról az egyik gyűrűjét és babrálni kezdett vele - Pedig én megadom a lehetőséget arra, hogy barátok legyünk. Garantáltan jól járnál velem. Ráadásul rengeteg közös vonás van bennünk.

Visszagondolt arra, hogy a három grácia is mekkora szart kavart. Nagyon nem örült volna, ha a versenyzők felét börtönbe kellett volna vetni. Ez is azt bizonyítja, hogy képtelen megőrizni a rendet. - Nem szeretném, ha rendet bontanál. Nagyon nem. - érződött, hogy valami nyomasztja, és kivételesen nem Zelena jelenléte volt az - Barátok? - kérdezte hitetlenkedve. - Inkább nem akarom tudni azokat a közös vonásokat.

A nő visszahúzta ujjára a gyűrűt, szemei felvillantak - Ha úgy tetszik, akkor üzlettársak - remélte így már megérti hová akar megint kilyukadni - Köss velem szerződést! - mondta izgatottan és felállt a székéről, tenyerével az asztalra támaszkodott és úgy hajolt bele az ezredes arcába.

Ahogy Zelena hajolt felé, ő úgy tette ugyanezt az ellenkező irányba. - Soha. Többször nem akarom hallani az ajánlataid. - a keze mozdult, és megfogta a nő állát - Érthető? - hűvösen nézett rá.

Az érintés kicsit megijesztette, de nem mutatta jelét. Ajkaival duzzogva csücsörített egyet - Írásban kéred inkább? - kérdezte kihívóan, de még mindig nem húzódott vissza. Hogyisne. Ha megmozdulna, talán ki is csinálná itt helyben a férfi, ártatlan gazdatest ide vagy oda.

- Nem... - sóhajtotta, és elengedte. Érezte, hogy nem volt elég meggyőző, és a nő nem fog leszállni róla - És Nathant is hagyd békén.

Amint elengedte, a könyöke kicsit megcsuklott, majdnem elhasalt emiatt az asztalon, de sikerült megtartania magát. Bár néhány dolgot majdnem lesöpört így is, de azoknak a többsége a saját cucca volt. Óvatosan az állához emelte a kezét és megdörzsölte, mintha csak az emberi érintés fertőző kórsággal párosulna. - Nem fogom annyiban hagyni, te is tudod - arcára visszavándorolt a gonoszkás vigyor.
- Azt nem hiszem, hogy te fogod megmondani, mihez kezdhetek Nathannel- vetette oda pár hosszú másodperc után. Azt már nem tette hozzá, hogy a fiú önszántából, még a verseny kezdete előtt felajánlotta azt, hogy segít neki információ után kutatni... Csak legyen már vége a próbatételeknek, hogy végre beteljesíthesse, amit ígért.

Fapofát vágott, olyat, amin látszott, hogy fárasztja a nő makacssága. Lehet próbálkozni. Viszont azt kevésbé tűrte jól, mikor valaki mást vesznek célba. Ismerte Nathan naivságát, és a nő máris rástartolt... - Nem a játékszered. Ha ki mered használni, ha célba veszed a lelkét, velem kerülsz szembe! - a fellépése hasonlíthatott Arlenéhez. (igen, mi egy naaagy család vagyunk XD)

- Mégis mi a csudát kezdenék a lelkével? - nevetett fel - Tiszta, mint a... hát... legalábbis a tiédhez képest makulátlan. - próbálta kezével elfojtani a feltörő kacajt. (kárörvendés lvl 1000000)

Az ilyen embereket a legkönnyebb bűnbe vinni, de inkább nem adott tanácsokat. Szúrósan nézte a nő fojtott örömét. - Ha nincs más kérdés, a kijárat arra - szerette elküldeni, mi tagadás.

- Szerintem igénybe kéne venned pár nap pihenőt - folytatta úgy, mintha meg sem hallotta volna az előző mondatot - Hajlamos vagy a semmin is idegeskedni, ez pedig nem túl jó jel. - Visszahuppant a székére és visszavette a listát, hogy megjelölhesse azokat a neveket, amiket a férfi is ismert és elmondta a tartózkodási helyüket. Kifejezetten jól érezte már magát. - Ismersz még valakit? - adta vissza a papírt.

Az asztalnak támaszkodott háttal, kezével ráfogott a lap szélére. Még ha a nő bele is talált a dolgokba akkor sem volt hajlandó rá hallgatni. Ugyanúgy nem reagált rá, mint ahogy ő sem a távozásra. Zelena pont mellette ült, így csak kicsit kellett törzsét fordítani, hogy ránézzen a listára. - Amit tudtam, elmondtam. - jegyezte meg kis szünet után. - Nagy bajban lehetsz, ha már az én segítségemre támaszkodsz. - eddig is tudta, hogy nem állnak fényesen a nő dolgai, de nagyon nem volt jellemző, hogy egy démon szívességet kérjen.

- Eddig is abban voltam - morogta kelletlenül, de egy erőltetett mosollyal az arcán folytatta - Csupán az eszemet használom. Ki más tudna értékes információkat híres mágusokról, ha nem maga az ezredes?

- Azért én sem vagyok mindent tudó. - mondta tompán - Amúgy meg lehet, hogy egy pap többet tudna tenni. - kivételesen nem a temetésre gondolt.

- Blahh! Még csak az kéne! - szólt undorodva. Szent mágia... rosszabb, mint az egyszerű gyógyító varázslatok - Ki akarsz nyiratni? - észbekapva azon, hogy mit mondott, elutasítóan felemelte a kezét - Erre inkább ne válaszolj... - nekiáll elpakolni a cuccait az asztalról.

Tetszett neki az ötlet, de csak komoran nézte ahogy a nő szedelőzködik. - Szorítok.

Hazugság ismét felderengett az erszényben, de a nő csak a szemét forgatta a kijelentés hallatán, aztán megállt a keze félúton, ahogy a pergament akarta elrakni. Felmerült benne a gondolat... Talán ha az egyik kristályával "segítené" rávenni az alkura... Morcosan az ajkába harapott és a pergament az övére függesztette. Ha egyszer ráveszi a férfit a szerződéskötésre, azt mágia nélkül fogja megtenni. Cseppet sem lenne mókás és még kevésbé izgalmas, ha ilyen aljas módszerekhez folyamodna. - Legszívesebben a torkomat, mi? - halk kacaj kísérte a mondatot.

Biccentett. Már alig várta, hogy véget érjen a verseny. Több gonddal jár, mint a várost felügyelni.

Amikor a pennáját tette el és épp készült felállni, megakadt a szeme valamin az ezredes íróasztalán. Nyúl? - Milyen kis aranyos - szólt gúnyosan és körmével megkocogtatta párszor a bögrét, majd ujjával tett egy kört a permén.

Kikapta a kezéből, láthatóan nem tetszett neki, hogy fogdossa - Bizonyára. - mondta még annál is morcosabban. Nem elég, hogy a drow is összetapizta, most ez az ördögi nőszemély startolt rá. Csak tudná mit esznek rajta annyira (én is tudok dedós lenni XDDD)

Zelena meglepődött, amikor elvette a férfi a bögrét. Kerek szemekkel pislogott rá, majd ijesztően széles vigyort villantott az ezredes felé - Számíts rá, hogy még meglátogatlak párszor a közeljövőben. - elfordult az asztaltól - Vagy ki tudja... - fejét oldalra döntötte, hogy még egy pillantást vessen a félelfre - talán te fogsz felkeresni engem legközelebb.

Kissé megborzongott a nő vigyora láttán. - Keres a halál. - mondta.

- Nem lenne meglepő, kolegák vagyunk - nevetett és a kijárathoz lépett - De te azért vigyázz vele - mondta halkabban, majd becsukta maga után az ajtót.

-------------

Csak hogy teljes legyen a sztori, a harmadik körben az ezredesnek ellopták a bögréjét. (Na vajon ki tette? ) Falkora és Breckyre hárult az a nemes feladat, hogy előkutassák a tettest. Az a játék még nincs befejezve, de én örülnék, ha végig tudnánk játszani.
Az említett RP-t itt találjátok: azzedar-san.deviantart.com/art…

Azzedar (c)
Zelena (c) meeee :3
Bár nincs a képen, de többször is szó esik róla: Nathan (c)

Description
Úúúúristen... hátőőő. Próbálok így hajnali egykor összeszedni egy normális leírást, de az a helyzet, hogy ma nekem még egy commissionnel is foglalkoznom kellett volna és egy levélre válaszolnom, amit nemsokára megteszek, de... jött az ihlet. És nem tudtam 'nem most rögtön' befejezni. XD Szóvak előre is bocsánat annak a drága jó léleknek, akit megvárattam. :/ Kész csoda, hogy még nem küldött el melegebb éghajlatra a lustaságom és feledékenységem miatt...

Na, szóval... mint ígértem, közzéteszek egy újabb RP-t, amit Azzal folytattam le, közvetlenül a második kör után, DE még a harmadik kör kezdete előtt. (Fontos abból a szempontból, hogy itt még megvolt az ezredes bögréje...khmm... még.)

Hátterek terén még mindig borzalmasan állok, de most nem is azon van a hangsúly. Mint a játék végén kiderül, Azz teljesen máshogy képzelte el ezt a jelenetet, miszerint kicsit... közelebb állnak egymáshoz, de addigra már elkezdtem a rajzot, szóval ez így marad!! XDDDD

Annyi kis pillanat ragadt még meg a fejemben, de most csak erre volt energiám. Talán a későbbiekben azok is meg lesznek rajzolva.

---------------

Zelena: Üdv ezredes. Jöttem megint beszélgetni. - gonosz vigyor kíséretében csukta be az ajtót maga után.

Azz: Csak nem bánt a tudat, hogy kiestél? - közömbös.

Zelena kissé sértődött grimaszt vágott le ennek hallatán - Direkt raktatok vele össze, igaz? - összefonta maga előtt a karjait és megvető pillantással illette az ezredest.

A férfi belehörpintett a poharába, nyelt egyet - A sors iróniája.

- Jah, majd biztos - beleharapott az ajkába, hogy visszafojtsa a szitkozódást, majd mély levegőt vett és előhalászott egy kimondottan hosszú listát a táskájából. Nevek álltak a papíron - Ismersz rajta valakit? - kérdezte sokkal tárgyilagosabban és az ezredes kezébe nyomta a listát - Mágusok, állítólag a legerősebbek Gaiában. - kezdte magyarázni, mert tudta, hogy a férfi úgysem fog válaszolni, amíg meg nem tudja, hogy mire kell neki - Találkoznom kell a legjobb gyógyítóval.

Azz nézte a listát. - Igen, ismerek párat. Arra vagy kíváncsi hol találod? Mellékesen megjegyzem, akik gyógyítanak, nem fognak rajongani érted....

- Van jobb ötleted? - vette oda undok hangnemben, aztán emlékeztette magát arra, hogy annak érdekében, hogy eredményes beszélgetést tudjon lezavarni, 'normálisan' kell viselkednie. - Nem tudok mást csinálni - Övéről leakasztott egy üres pergamentekercset és az ezredes asztalára nyomta tenyerével, hogy kiegyenesítse, bár ez inkább úgy nézett ki, mintha mérgében csapkodna. - Én sem rajongok a mágiájukért - orrán ráncok rajzolódtak ki, mintha valami mérhetetlenül nagy bűz ütötte volna meg az orrát, holott csak rossz emlékek jutottak eszébe. Előkotorta az írószereit is. Most kérés nélkül ült le oda, ahol Azzedar még Castelbe érkezésekor hellyel kínálta. Fölösleges volt kerülgetnie a dolgokat és udvariaskodni, mindketten tudták, miért van itt. - Segítesz vagy sem? - lesütötte szemeit és kissé szégyenlősen a pergamenre bámult. Megalázó volt pont tőle kérni ilyesmit, de nem volt más választása.

Nem ült le, inkább járkálni kezdett. A nő hálás lehetett, hogy a sarkantyú nem volt rajta, hogy idegesítse annak csendülése. Elgondolkodott, közben ismét beleivott a bögrébe. Egy erős mágus akár ki is csinálhatja ezt a szerencsétlent, ha nem tetszik neki a nő aurája. Másrészt ismert párat, akik a birodalom túlvégében táboroztak. Minél messzebb küldi, annál jobb (annyira imád téged XDD) - Szóval Mas'car egészen délen lakik, Arnhar erdejében. Az ott élő elfek bölcse. Legalább 3000 éves lehet, de alig látszik rajta, hiszen elf. Ha a környékre érsz, hallani fogsz róla, más kérdés beengednek-e az erdőbe. Razanas valahol az Ezüst tó környékén telepedett le, van ott egy kis falu, Eldonland. ..

Vadul körmölni kezdett és mindent lejegyzett, amit csak hallott a félelftől. Már jó pár név és hely töltötte be a papírt, amikor valami szöget ütött a fejében.
- Nathan erős mágus? - kérdezte őszinte kíváncsisággal. A casteli könyvtárban látta a fiú nevét a bejegyzett varázslók listáján, de a magasan képzett mágusok jegyzékében már nem volt benne. Lehetséges, hogy talán amiatt, mert féldémon. Kinézte azt is belőle, hogy túl szerény ahhoz, hogy beismerje, mekkora ereje is van igazából. Nem tudta, hogy az ezredes mennyire ismeri Nathant, de ha már tavaly is részt vett a versenyen, akkor valószínűleg többet tud a fiúról, mint Zelena.

Megállt, a kérdés meglepte. - Nathan még csak most lesz harminc. Van ereje, de korántsem akkora, hogy erősnek mondható legyen. - visszagondolt arra, mennyire megviselte az is, mikor a lelkébe tettek utazást. Úgy érezte, a srác még fiatal ahhoz, hogy komolyabb erőket birtokoljon.

- Akkor hogyan nyert tavaly? - folytatta a kérdezősködést. Nathan ezt nem akarta elmesélni neki, pedig szóba került köztük is. Bár igazából mindegy is... Ha a fiúban nincsen annyi erő, hogy meggyógyítsa Terezát, akkor fölösleges többet foglalkoznia vele... Ujjait lassan végighúzta a papíron, hogy megnézze, megszáradt-e már a tinta. Nem nézett fel, úgy várta a választ.

Azz felsóhajtott - Ügyes volt, állta a sarat. Túlélt veszélyes dolgokat, tény. De... - elhallgatott. Nem akarta elmondani, hogy segítséget kért Nathantól, és a gonosz énje úgy hazavágta, hogy csak nyekkent. Magába nézett, és kereste a szavakat. - De te is érzed, hogy nem ér fel olyanokkal, akik több évszázada űzik a szakmát.

Az asztalra könyökölt, állát a tenyerének támasztotta és úgy morogta - Igen, éreztem - szeme sarkából látta, ahogy az övén egyik kristályos erszényéből éles fény szűrődik ki egy másodpercre. Idegesen forgatta szemeit. Nem kellett ahhoz a kristály, hogy tudja: hazudik magának. Jó pár varázslót ismert már szerte Esrasban, de még sosem találkozott egyetlen lélekmágussal sem Nathanen kívül. Nem tudta, hogy mire képesek, a könyvek pedig kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy jobban megismerhesse a mágiájuk mibenlétét. - Meddig engeditek, hogy a szálláson maradjak? - morogta bele a tenyerébe, elhessegetve fejében az előbbi gondolatokat.

Mintha látott volna valami villanást a nő táskájából, de nem tette szóvá. Kiitta a bögre tartalmát, s odament ő is az asztalhoz, majd letette. - Amíg a verseny tart. - maga sem értette miért nem azt mondja, hogy van még egy napod elmenni.

- Értem - mondta kissé vontatottan. Így már könnyebben tud előre tervezni. Még ha Nathan segíteni is tudna neki, mindenképp meg kell várnia a verseny végét. Nem kérhet most tőle semmiféle szívességet, mert addig ki tudja, milyen feladatokkal bízzák még meg őt. - Akkor szerintem még egy darabig boldogítani foglak titeket - széles vigyor terült szét az arcán.

Azz nem igazán értette, hisz most tájékoztatta pár neves mágus hollétéről - Mi okból?

- A másik ezredes megengedte, hogy szaglásszak a könyvtáratokban kicsit - mondta nemes egyszerűséggel - Nem elég mágusokat keresnem, a gyógymódot is meg kell találni hozzá.

Azz elhúzta a száját. Arlen túl készséges. Vajon ha Zelena pasi lenne, akkor is így ajánlkozna? - Aha...

A férfi arckifejezését látva ártatlan szemekkel pislogott vissza rá. - Csak nem megint rossz kedvedben kaptalak el, ezredes? - kicsit előrébb hajolt - Gondoltam örülni fogsz annak, hogy ilyen hamar röpültem a versenyből. Mitől félsz? Azt hiszed még mindig, hogy vérontást fogok rendezni a városkádban? - lehúzta ujjáról az egyik gyűrűjét és babrálni kezdett vele - Pedig én megadom a lehetőséget arra, hogy barátok legyünk. Garantáltan jól járnál velem. Ráadásul rengeteg közös vonás van bennünk.

Visszagondolt arra, hogy a három grácia is mekkora szart kavart. Nagyon nem örült volna, ha a versenyzők felét börtönbe kellett volna vetni. Ez is azt bizonyítja, hogy képtelen megőrizni a rendet. - Nem szeretném, ha rendet bontanál. Nagyon nem. - érződött, hogy valami nyomasztja, és kivételesen nem Zelena jelenléte volt az - Barátok? - kérdezte hitetlenkedve. - Inkább nem akarom tudni azokat a közös vonásokat.

A nő visszahúzta ujjára a gyűrűt, szemei felvillantak - Ha úgy tetszik, akkor üzlettársak - remélte így már megérti hová akar megint kilyukadni - Köss velem szerződést! - mondta izgatottan és felállt a székéről, tenyerével az asztalra támaszkodott és úgy hajolt bele az ezredes arcába.

Ahogy Zelena hajolt felé, ő úgy tette ugyanezt az ellenkező irányba. - Soha. Többször nem akarom hallani az ajánlataid. - a keze mozdult, és megfogta a nő állát - Érthető? - hűvösen nézett rá.

Az érintés kicsit megijesztette, de nem mutatta jelét. Ajkaival duzzogva csücsörített egyet - Írásban kéred inkább? - kérdezte kihívóan, de még mindig nem húzódott vissza. Hogyisne. Ha megmozdulna, talán ki is csinálná itt helyben a férfi, ártatlan gazdatest ide vagy oda.

- Nem... - sóhajtotta, és elengedte. Érezte, hogy nem volt elég meggyőző, és a nő nem fog leszállni róla - És Nathant is hagyd békén.

Amint elengedte, a könyöke kicsit megcsuklott, majdnem elhasalt emiatt az asztalon, de sikerült megtartania magát. Bár néhány dolgot majdnem lesöpört így is, de azoknak a többsége a saját cucca volt. Óvatosan az állához emelte a kezét és megdörzsölte, mintha csak az emberi érintés fertőző kórsággal párosulna. - Nem fogom annyiban hagyni, te is tudod - arcára visszavándorolt a gonoszkás vigyor.
- Azt nem hiszem, hogy te fogod megmondani, mihez kezdhetek Nathannel- vetette oda pár hosszú másodperc után. Azt már nem tette hozzá, hogy a fiú önszántából, még a verseny kezdete előtt felajánlotta azt, hogy segít neki információ után kutatni... Csak legyen már vége a próbatételeknek, hogy végre beteljesíthesse, amit ígért.

Fapofát vágott, olyat, amin látszott, hogy fárasztja a nő makacssága. Lehet próbálkozni. Viszont azt kevésbé tűrte jól, mikor valaki mást vesznek célba. Ismerte Nathan naivságát, és a nő máris rástartolt... - Nem a játékszered. Ha ki mered használni, ha célba veszed a lelkét, velem kerülsz szembe! - a fellépése hasonlíthatott Arlenéhez. (igen, mi egy naaagy család vagyunk XD)

- Mégis mi a csudát kezdenék a lelkével? - nevetett fel - Tiszta, mint a... hát... legalábbis a tiédhez képest makulátlan. - próbálta kezével elfojtani a feltörő kacajt. (kárörvendés lvl 1000000)

Az ilyen embereket a legkönnyebb bűnbe vinni, de inkább nem adott tanácsokat. Szúrósan nézte a nő fojtott örömét. - Ha nincs más kérdés, a kijárat arra - szerette elküldeni, mi tagadás.

- Szerintem igénybe kéne venned pár nap pihenőt - folytatta úgy, mintha meg sem hallotta volna az előző mondatot - Hajlamos vagy a semmin is idegeskedni, ez pedig nem túl jó jel. - Visszahuppant a székére és visszavette a listát, hogy megjelölhesse azokat a neveket, amiket a férfi is ismert és elmondta a tartózkodási helyüket. Kifejezetten jól érezte már magát. - Ismersz még valakit? - adta vissza a papírt.

Az asztalnak támaszkodott háttal, kezével ráfogott a lap szélére. Még ha a nő bele is talált a dolgokba akkor sem volt hajlandó rá hallgatni. Ugyanúgy nem reagált rá, mint ahogy ő sem a távozásra. Zelena pont mellette ült, így csak kicsit kellett törzsét fordítani, hogy ránézzen a listára. - Amit tudtam, elmondtam. - jegyezte meg kis szünet után. - Nagy bajban lehetsz, ha már az én segítségemre támaszkodsz. - eddig is tudta, hogy nem állnak fényesen a nő dolgai, de nagyon nem volt jellemző, hogy egy démon szívességet kérjen.

- Eddig is abban voltam - morogta kelletlenül, de egy erőltetett mosollyal az arcán folytatta - Csupán az eszemet használom. Ki más tudna értékes információkat híres mágusokról, ha nem maga az ezredes?

- Azért én sem vagyok mindent tudó. - mondta tompán - Amúgy meg lehet, hogy egy pap többet tudna tenni. - kivételesen nem a temetésre gondolt.

- Blahh! Még csak az kéne! - szólt undorodva. Szent mágia... rosszabb, mint az egyszerű gyógyító varázslatok - Ki akarsz nyiratni? - észbekapva azon, hogy mit mondott, elutasítóan felemelte a kezét - Erre inkább ne válaszolj... - nekiáll elpakolni a cuccait az asztalról.

Tetszett neki az ötlet, de csak komoran nézte ahogy a nő szedelőzködik. - Szorítok.

Hazugság ismét felderengett az erszényben, de a nő csak a szemét forgatta a kijelentés hallatán, aztán megállt a keze félúton, ahogy a pergament akarta elrakni. Felmerült benne a gondolat... Talán ha az egyik kristályával "segítené" rávenni az alkura... Morcosan az ajkába harapott és a pergament az övére függesztette. Ha egyszer ráveszi a férfit a szerződéskötésre, azt mágia nélkül fogja megtenni. Cseppet sem lenne mókás és még kevésbé izgalmas, ha ilyen aljas módszerekhez folyamodna. - Legszívesebben a torkomat, mi? - halk kacaj kísérte a mondatot.

Biccentett. Már alig várta, hogy véget érjen a verseny. Több gonddal jár, mint a várost felügyelni.

Amikor a pennáját tette el és épp készült felállni, megakadt a szeme valamin az ezredes íróasztalán. Nyúl? - Milyen kis aranyos - szólt gúnyosan és körmével megkocogtatta párszor a bögrét, majd ujjával tett egy kört a permén.

Kikapta a kezéből, láthatóan nem tetszett neki, hogy fogdossa - Bizonyára. - mondta még annál is morcosabban. Nem elég, hogy a drow is összetapizta, most ez az ördögi nőszemély startolt rá. Csak tudná mit esznek rajta annyira (én is tudok dedós lenni XDDD)

Zelena meglepődött, amikor elvette a férfi a bögrét. Kerek szemekkel pislogott rá, majd ijesztően széles vigyort villantott az ezredes felé - Számíts rá, hogy még meglátogatlak párszor a közeljövőben. - elfordult az asztaltól - Vagy ki tudja... - fejét oldalra döntötte, hogy még egy pillantást vessen a félelfre - talán te fogsz felkeresni engem legközelebb.

Kissé megborzongott a nő vigyora láttán. - Keres a halál. - mondta.

- Nem lenne meglepő, kolegák vagyunk - nevetett és a kijárathoz lépett - De te azért vigyázz vele - mondta halkabban, majd becsukta maga után az ajtót.

-------------

Csak hogy teljes legyen a sztori, a harmadik körben az ezredesnek ellopták a bögréjét. (Na vajon ki tette? ) Falkora és Breckyre hárult az a nemes feladat, hogy előkutassák a tettest. Az a játék még nincs befejezve, de én örülnék, ha végig tudnánk játszani.
Az említett RP-t itt találjátok: azzedar-san.deviantart.com/art…

Azzedar (c)
Zelena (c) meeee :3
Bár nincs a képen, de többször is szó esik róla: Nathan (c)